Amerika legmenőbb vállalatáról egy nap alatt kiderült, hogy színtiszta hazugságra épül. Adam Neumann manipulációit vezető bankárok, sztárbefektetők is könnyedén bevették, hogy utána mindannyian hatalmasat bukjanak. Mit árul el mindez a 21. századi kapitalizmusról?
E sorok szerzője egy évtizede foglalkozik fiatal cégalapítók, kezdő technológusok mentorálásával. Tapasztalatból tudom, mennyi felületesség, sőt ragályos infantilizmus övezi az „innovációs ökoszisztémát”; egy világot, ahol mindenki a Szilícium-völgyből kölcsönzött fordulatokban beszél, miközben az életünk szempontjából sokszor jelentéktelen problémák megoldásán szorgoskodik. Ez a történet azonban engem is megdöbbentett.
A WeWork brandet 2010-ben New Yorkban indította útjára egy karizmatikus, korábban gyermekruhával kereskedő izraeli vállalkozó. „Ahogy az Airbnb megváltoztatta az utazást, úgy alakítjuk át a munka világát” – ígérte Adam Neumann. Az ötlet lényege az volt, hogy a kizárólag hosszú távra bérelhető, steril hangulatú irodai munkakörnyezet helyett akár egy órára is elérhető, divatosan berendezett, ingyenkávéval, vegán szendvicsekkel és jógaórákkal felturbózott közösségi irodát kínál a digitális nomádoknak. A WeWork irodáiban a nagy dobásról álmodozó apró IT-vállalkozások egyből a Google központjában érezhették magukat. Röviddel a válság után a reputációs mélyrepülésben lévő korporatizmushoz képest a coworkingterek hangulata
a friss levegőt, a megújulást jelképezte.
A terjeszkedéshez Neumann pénzgyűjtésbe fogott. Ebben akkor ő volt a legjobb a világon: beszállt az eBay és az Instagram felívelésében döntő szerepet játszó Benchmark Capital, a Harvard befektetési alapja, az Alibaba-alapító Jack Ma és a JPMorgan óriásbank is. A cég értékét rövid időn belül már 47 milliárd dollárra becsülték, s ekkor jött csak az igazi tűzijáték: a Szon Maszajosi sztárbefektető által kezelt Vision Fund 2017-ben az USA történetének második legnagyobb tőkeinjekcióját nyomta a vállalkozásba. A WeWork értéke papíron megközelítette a 100 milliárd dollárt, és a cég megkezdte a tőzsdére lépés előkészületeit – hogy azután egyetlen nap leforgása alatt roskadjon össze, s váljon a spekulációalapú kapitalizmus állatorvosi lovává.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Charles Darwin és a laissezfaire kapitalizmus kétszáz éven át az állatok királyságára irányította a Homo sapiens figyelmét, a növények azonban legalább annyira izgalmasak. Talán nem mozognak, de támogatják és védik a hozzátartozóikat, dealeket kötnek, és ravaszul átverik az ellenségeiket.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
